Eljövetel



Karácsony közeleg Adventi csendben,

haloványan lobbanó gyertyafényben.

Hozza a jó hírt a decemberi szél,

jön felénk, Akit vár, Kit a szív remél.



Készülj ember, fogadd Őt nyitott szívvel!

Királyod, Ki jön hozzád szeretettel.

Öltözzön lelked tiszta hófehérbe,

ragyogjon fel benne karácsony fénye!



Schvalm Rózsa



(012-12-09)

Válasz

Adventi vasárnap



Adventi vasárnap van, tél kezdete,

alszik a természet ünnepi csendben.

Fehéren takarja hulló tiszta hó,

mint hópelyhekből szőtt puha takaró.



Elbűvölően szépséges e látvány,

Isten jelenlétét sugallja a táj.

Közel van Ő, közelebb, mint gondolnánk,

várakozó szelídséggel tekint ránk.



Üzen a némán hulló hópehellyel,

a téli égbolt derengő fényével,

Adventi éj fénylő csillagaival,

s a holdvilág ezüst sugaraival.



Megbocsátó szeretettel hív és vár,

a kereső szív bizonnyal rátalál.

Benne békességet, nyugalmat talál,

a karácsony igazi ajándékát.



Schvalm Rózsa

Válasz

Jöjj el mielőbb Nagy Király!



Jöjj el mielőbb Nagy Király!

Hívő néped jöttödre vár.

Várakozó szeretettel,

vággyal tekint az égre fel.



Reményt árasztó fénysugár,

ami áttör tél homályán,

Hozzád vonzza szíveinket,

zeng Feléd a hálaének.



Te vagy kincsünk és örömünk,

Tebenned van reménységünk.

Jöjj el mielőbb Nagy Király!

Hívő néped jöttödre vár.



Schvalm Rózsa



(2010-12-12)

Válasz

Ne rettenj meg!



Ne rettenj meg rémhírek hallatán,

ha meginogni látszik a világ,

hűséged mindenkor legyen szilárd,

bizalommal állva hit talaján!



Jönnek szomorú, gyötrelmes napok,

hallasz földrengésről, háborúkról,

jönnek ámító, hamis Krisztusok,

tarts ki, menj tovább igaz utadon!



Ha mindenütt hangzik az igaz szó,

mindenki előtt tárul a titok,

nem jön a vég előbb, majd csak akkor.



Nem megsemmisülés, kezdet a vég!

Új ég – új föld születik vajúdón,

mi túl van az ember képzeletén.



Schvalm Rózsa



(2012-11-19)

127754557_13374108_9083724.jpg

Válasz

Pereméről nézem



Pereméről nézem e világot,

a ballagó idő oromzatán,

Elmerengve néha meg-megállok,

vajon miért az örök rohanás?



Megértettem már az idők szavát,

nem áltatom magam ábrándokkal.

A földnek vándora vagyok csupán,

amíg lelkem e porhüvely foglya.



E világ kincse már nem ejt rabul,

sorsa az enyészet, mulandóság.

Ideig való, a fénye megfakul,

hogy megszerezzem nem űz már a vágy.



Szemem előtt tágul a láthatár,

kincseit tárja egy másik világ.

Követem felvillanó csillagát,

mennyei fény vonz örök ragyogás.



Schvalm Rózsa



( 2012-10-29)

127754557_10993091_9074389.jpg

Válasz

Ha hasad a hajnal



Ha hasad a hajnal tűnik a sötétség,

szertefoszló árnyak semmibe hullnak.

Áttetsző ragyogásban árad a fény,

borús homályfellegek elvonulnak.



A lélekben is világosság dereng,

ha érinti az Isteni, igaz hit.

Mennyei harmattal reményt csepegtet,

melyben kétség és félelem oldódik.



Nem retteg többé, félni nincs oka már,

mert átjárja a Krisztusi szeretet.

Megtöri bűnnek, halálnak hatalmát,

védőkarját óva tárja felette.

127754557_4247236_9029803.jpg

Válasz

Két külön világ



Isten világa végtelen,

ember világunk oly kicsi.

Bár szárnyaló a képzelet,

önmagát túl nem lépheti.



Nem élhet burokba zárva,

építve magas falakat.

Szükség van változásra,

mi a falakon túl mutat.



Egységes egész a világ,

bölcs hatalom igazgatja.

Legyőzve minden akadályt,

fénylőn ragyog a keresztfa.



Schvalm Rózsa



(2012-11-06)

Válasz

A Biblia

Istentől ihletett az írott szó,
amit a Biblia rejt lapjain.
Gondolat, amely gondolathoz szól,
a helyes úton járni megtanít.

Kincset talál a hittel olvasó,
mint gyöngyhalász megleli a csodát,
Igazgyöngyként gördülő sorok,
mennyei szózat égi fonalán.

A kegyelem irányjelző hangja,
amely megkímél a tévelygéstől.
Lelket megszólító sugallata.
bátorító és megtartó erő.

Schvalm Rózsa

(2012-10-29)

127754557_3874324_9001597.jpg

Válasz

Hol az élet utak véget érnek



Temetők néma csendjében ma este,

mintha a csillagos ég tükröződne.

Mécsesek és gyertyák villódzó fénye

vetül, színpompás, virágos kertjére.



Itt, hol az életutak véget érnek,

csak porladó testet rejt hantok mélye.

Testben a lélek nem lakik odalent,

más dimenzióban már otthonra lelt.



Tétován, a képzelet idézi fel

lobbanó gyertyafényben az emléket.

Fájdalom elpihent már békességben,

majdani találkozás reményében.



Az idő malma őrli perceinket,

s akik most idézzük emlékeinket,

felettünk is elsuhannak az évek,

mi is elmegyünk, ha szólít a végzet.



Hová-merre, hit reménye felelet

átvilágít síri sötét éjjelen

a hajnalcsillag, ragyogón, fényesen.

Fénye feldereng szívben és lélekben.



Schvalm Rózsa



(2011-11-01)

127754557_2017471_7567284.jpg

Válasz

Fényszikrákat szór az őszi ég



Ma még fényszikrákat szór az őszi ég,

de sűrűn hull már fákról a levél.

Süppedő szőnyegén szökken a szellő,

csend, némaságtól visszhangos az erdő.



Valami fenséges nyugalom árad,

bűvös illata betölti a tájat.

Sejtelmesen hullámzik az éterben,

az ősz búcsút hintő hűs lehelete.



Szürkülő ég alatt varjúcsapat száll,

esthomályon tör át halvány holdsugár.

Dér-ezüst hajjal ébred már a holnap,

közelgő tél fuvallatát súgja.



Schvalm Rózsa



( 2012-10-26)

127754557_10541268_8984239.jpg

Válasz